Ez meg mi?

Ez egy blog. Az a neve, hogy
French Paradox.
Témája
gasztro.
Jellegű.

A mistinguett-
médiabirodalomhoz
tartozik.

Kapcsolat:
misztenget gmail com

Jó, de mi az a French Paradox?

Ejnye már, hát nézd meg a wikin.
Na. Lásd jó szívem,
összefoglaltam
csak neked
csak itt.
Látod
a jó
s
z
í
v
e
m
?

Címkék

Mi olyan nagy szám a francia konyhában? (Harmadik, befejező rész)

2012.12.31. 15:57 :: mistinguett

Ilyen az, mikor a halott beszélni kezd.

Szólj hozzá!

Címkék: rizsa

Mi olyan nagy szám a francia konyhában? (Második rész)

2012.05.05. 15:49 :: mistinguett

Még vagyunk. Dolgunk is van. De vagyunk mi is. És nem fogjuk be, de nem ám. Második rész jön.

Ott hagytuk el, hogy a francia konyha nem különleges egyáltalán. Ha francia konyhán azt értjük, hogy az, amit a franciák esznek, másképp szólva a francia nép konyháját, az auvergne-i kakastökét meg a Nord-Pas-de-Calais-i büdös sajtot, akkor abban nincs semmi különös. És azt is mondtuk, hogy viszont a francia konyha nem ez. Hanem?

2 komment

Címkék: rizsa

Mi olyan nagy szám a francia konyhában? (Első rész)

2012.03.06. 15:12 :: mistinguett

Lecsó.

Halászlé. Bajod van vele, kisköcsög? Ratatouille meg bouillabaisse, mi? Buzievagy.

1 komment

Címkék: rizsa

A terroár

2012.02.16. 06:00 :: mistinguett

Most ha valaki lesznoboz, nem fogok tudni mást tehetni, mint azt mondani, hogy hát istenkém. Előfordul az mindenkivel. A terroár. Ő lenne az egyik legdivatosabb hívószó a trendi gasztrokörökben. Persze aki nem trendi gasztrokör, az talán asse tudja, milyez. Ezért elmeséljük.

Szólj hozzá!

Címkék: bordeaux bárány bazsalikom konyak terroár édeshagyma

A nezeti konyha védelmében

2012.02.14. 15:26 :: mistinguett

Most egy kicsit elmegyünk Marseille-be. Holnap reggel gyülekező a Gare de Lyonon, 7:07-kor indul a vonat. Átszállni nem kell, és a nagyszerű tézsévé 3 óra és 17 perc alatt fel is zabálja majd a durván 800 km-es távot, 10:24-kor leszállunk a Marseille Saint Charles pályaudvaron. Ha nincs sztrájk, és a vonat nem gázol el véletlenül egy tehenet út közben. De most vegyük úgy, hogy nem gázol. Tehát fél tizenegykor Marseille-ben vagyunk, még épp kiérünk a piacra. Ha kiérünk, ki is megyünk, és ha kimegyünk, legott meg is ragadjuk az első hetven éves mamókát a grabancánál. Enyhén megemeljük 52 kilónyi termetét, majd gyengéden de határozottan rázni kezdjük. Mégpedig addig, amíg ki nem pottyan a mamókából a ratatouille receptje. Nem kell majd sokat erőszakoskodni, a marseille-i mamókákból sokszor mindennemű rázás nélkül is potyog ratatouille-recept. Sőt. Nem akármilyen, hanem egyenesen az igazi ratatouille-recept potyog, mert - mitagadás - a mai világban a ratatouille-receptek jelentős része nem autentikus. A mamókáé ellenben az. Mármost mi ezzel nem elégszünk meg, mert van egy szabad kezünk. Amellyel legott felmarkolunk egy másik mamókát, és belőle is kirázunk egy autentikus ratatouille-receptet. És a kettőt összevetjük. Mit tesz isten, az egyikben lesz provence-i fűszerkeverék, a másikban nem. A két mamóka tán hajba is kap. Mi az, hogy erőspaprika, magának elment az esze? Nekem nem ment sehova, de a te ratatouille-od túl van fokhagymázva, csak szólok. Te beszélsz? Hát mit hadoválsz itt össze arról, hogy külön készül a padlizsán meg a cukkini, pfff! Ez egy népétel, te ringyó, mit gondolsz, hány serpenyője volt ükanyádnak, tizenkettő? Most elzavarjuk a mamókákat, intézzék el maguk között, mi pedig veszünk egy baguette-et meg egy darab soubressade-ot (sobrasadát, ha úgy jobban tetszik, úgyis az íze a lényeg), leülünk valami lépcsőre, és falatozva elrévülünk.

Szólj hozzá!

Címkék: rizsa