Ilyen az, mikor a halott beszélni kezd. 2012. május 5-én írtunk egy poszt. Azóta semmi. Sőt, azóta bezártuk az anyablogunkat, megfogadtuk, hogy soha többé nem írunk, kizárólag a munkának, a családnak meg a nemzet és társadalom építésének szenteljük minden erőnk s…

Még vagyunk. Dolgunk is van. De vagyunk mi is. És nem fogjuk be, de nem ám. Második rész jön. Ott hagytuk el, hogy a francia konyha nem különleges egyáltalán. Ha francia konyhán azt értjük, hogy az, amit a franciák esznek, másképp szólva a francia nép konyháját, az auvergne-i…

Lecsó. Halászlé. Bajod van vele, kisköcsög? Ratatouille meg bouillabaisse, mi? Buzievagy.   Lenyugszunk, három csillag, így ni.     ***   Márhogy mégis mi olyan különleges a francia konyhában, hogy így oda kelljen figyelni rájuk, külön. Főznek, esznek,…

Most egy kicsit elmegyünk Marseille-be. Holnap reggel gyülekező a Gare de Lyonon, 7:07-kor indul a vonat. Átszállni nem kell, és a nagyszerű tézsévé 3 óra és 17 perc alatt fel is zabálja majd a durván 800 km-es távot, 10:24-kor leszállunk a Marseille Saint Charles pályaudvaron. Ha…

A french paradox nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy francia paradoxon. No ezzel a magyarázattal akkor meg is volnánk. Ámde komolyan. A francia paradoxon azt jelenti, hogy az étkezéskutatók, akiket mink ezen a blogon egyébként nem szeretünk, ahogy a fogorvost sem szeretjük, például, na…